Családállítás

A családfelállítás módszere azon alapul, hogy a felmenőink, bizonyos kihívásokra, eseményekre milyen válaszokat adtak, milyen döntéseket hoztak és ezek milyen tapasztalásokhoz vezettek. Felnőttként sokszor használjuk mi is ezeket a szülői mintákat, a tudattalanunk automatikusan úgy irányít bennünket, hogy sokszor nem is tudjuk, miért úgy cselekszünk és miért úgy döntünk ahogy. Sajnos a legtöbb esetben ezek a döntéseink nem abba az irányba lendítik az életünket, amerre mi menni szeretnénk, a vágyainkkal szemben ellentétes hatásokat váltanak ki.

Nézzünk egy példát: mindkét szülőm úgy élte le az életét, hogy alkalmazotti munkaviszonyban dolgoztak, ráadásul 1 vagy max. 2 munkahelyen. Viszont én úgy érzem, hogy nem birok megülni a fenekemen egy irodában, nem szeretem, ha megmondják nekem, mit és hogyan csináljak meg és kacsingatok a vállalkozói lét felé, de nem merek lépni, mindig találok kifogaást arra, hogy miért ne hagyjam ott az irodai, alkalmazotti munkakört...

A családfelállítás technikájával fel tudjuk térképezni, hogy melyek azok a rejtett dinamikák, alapvető működési minták, amelyek változtatásával kezünkbe vehetjük az irányítást saját életünk felett és közelebb kerülhetünk a kívánt célok eléréséhez. Lehetővé teszi számunkra, hogy a szociális rendszerek elemeit személyek (tárgyak) segítségével megjelenítsük, a belső összefüggéseket kivetítsük, majd ezek megváltoztatásával, oldásával változási folyamatokat indíthatunk be. A vállalásaink felismerésével, tudatosításával tudjuk magunkat döntési helyzetbe hozni, változtatásokat eszközölni.

A családfelállító a kliens kérdése alapján kialakít egy koncepciót, a témához leginkább megfelelő rendszerelemeket és technikát választ és megoldásorientáltan tárja fel a tudatalatti összefúggéseket. Viszont a kliens az, akinek az állításban látottak, tapasztaltak alapján cselekedni, dönteni, választani kell, hiszen ez eredményezheti az életében a változásokat.

A családállítás egyéni konzultáció és csoportos formában is működik. Eredményességét tekintve nincs különbség a két forma között, de érdemes átgondolni, hogy melyik mód áll közelebb hozzád, melyikben érzed magad nagyobb biztonságban. Egy két alapvető különbség a két forma között:

Csoportos:

• kívül maradhatsz az állításból, nem Te érzékelsz, hanem a csoport tagjai közül általad kiválasztott személy

• mások állítását is megnézheted, abból is profitálhatsz, ha felismersz olyan összefüggéseket, amelyek Rád is vonatkoznak

• gyorsabb a tempó

Egyéni:

• 1,5 óra alatt lezajlik az állítás és nem kell a csoport többi résztvevőjének a problémáját is meghallgatnod

• saját magad állsz be, Te érzékelsz (papírlapokkal „helyettesítjük” a képviselőket)

• lassabbak a folyamatok, viszont az integráció gyorsabb

• személyre szabottabban lehet dolgozni, jobban át lehet nézni, szélesebb spektrumot

• intimebb témával is dolgozhatsz

• ha zárkózottabb vagy, akkor ez a Te formád